A legutóbbi évekhez viszonyítva ismét jelentős előrelépéseket tettünk az új hazai fajok kimutatásában. Ebben a munkában komoly hajtóerő volt számunkra a Magyarországi ásványfajok kötet idei megjelenése. Tekintettel arra, hogy még igen sok vizsgálatra váró példánnyal rendelkezünk, illetve hogy az egyes kutatóhelyek műszerezettsége némi emelkedő tendenciát mutat, nagyon reméljük, hogy ez a ritmus még évekig tartható lesz. Ezúttal is fölhívom minden gyűjtőtársunk figyelmét, hogy érdekesek tűnő példányait mutassa meg ásványtani kutatóhelyeken dolgozó szakembereknek, hogy az esetlegesen lappangó minták adatai a tudományt gazdagítsák.
Oxidok
Brookit TiO2; rombos
Barna, olykor zónás színezésű, áttetsző-átlátszatlan, 2-3 mm-t elérő táblás kristályok, erőteljes rostozottsággal, erősen kovásodott magmatit repedéskitöltéseiben kerültek elő albitkristályok társaságában a miskolc-diósgyőri Fényestető északi oldalán található feltárásokban. Az első mintákat Pósa Tamás és Tavas László (mindketten Miskolc) gyűjtötte. A meghatározáshoz az EDS-felvételeket Szakáll Sándor (Miskolci Egyetem és Herman Ottó Múzeum), míg az optikai vizsgálatokat Mádai Ferenc (Miskolci Egyetem) végezte.
Szferobizmoit Bi2O3; tetragonális
Évek óta jól ismertek bizmutin és termésbizmut repedéseiben, illetve a hasadási síkok mentén megjelenő, fehér, sárgásfehér másodlagos kiválások a nagybörzsönyi Alsó-Rózsa-táró hányóján. Ezek közül az egyik típus 0,01 mm-es, színtelen vagy fehér, négyszöges táblás kristályok, vagy sokkal gyakrabban ezekből összeálló gömbös aggregátumok formájában jelenik meg. Az első, műszeres vizsgálatoknak alávetett példányokat Gyombola Gábor és Lóránth Csanád (mindketten Budapest) gyűjtötte. Ezt az előfordulást még több más, eddig meghatározatlan, másodlagos bizmutásvány kíséri. A röntgenpordiffrakciós felvételt Fehér Béla (Herman Ottó Múzeum), míg a SEM/EDS vizsgálatot Kovács Árpád (Miskolci Egyetem) végezte.
Szulfátok
Clairit (NH4)2Fe3(OH)3(SO4)4 • 3H2O; triklin
Sárga, porszerű halmazai, vagy 0,5–1,5 mm-es szabálytalan aggregátumai üvegfényű, vaskos és porózus tschermigit üregeiben ritkán jelennek meg Komlón, a III. légakna meddőhányójának recens kiválásai között. Az első mintákat Gál Miklós (Komló) és Papp Csaba (Pécs) bocsátotta a kutatók rendelkezésére. A meghatározást röntgenpordiffrakciós módszerrel Margiticsné Sipőtz Éva (MOL Rt.), illetve a SEM/EDS vizsgálattal Kovács Árpád végezte. Megjegyzendő, hogy sajnos nem minden sárgás aggregátum azonos a clairittel, ezért csak „ránézéses” meghatározással nem hiteles a clairit jelenléte.
Szilikátok
Cowlesit CaAl2Si3O1010 • 5–6H2O; rombos
Hófehér, léces termetű, gyöngyházfényű kristályokból fölépülő gömbös halmazai elérik a 0,5 mm-t, és a pilisszentlászlói Pálbükk kőfejtőjében, az andezit kicsiny üregeiben igen ritkán fordulnak elő. A cowlesit egymással szorosan összenőtt gömbös aggregátumai általában teljesen kitöltik az üregeket. Érdemes megjegyezni, hogy olykor vas-oxidok barnára színezik a cowlesitet. Az első mintákat Gyombola Gábor (Budapest) találta. Az azonosításhoz szükséges röntgenpordiffrakciós mérést Fehér Béla, míg az SEM/EDS vizsgálatokat Kovács Árpád végezte.
Gobbinsit Na5Al6Si10O32? • 12H2O; rombos
Hófehér, fénytelen vagy kissé gyöngyházfényű, 1–3 mm-es, gömbös halmazok formájában fordult elő a zalahalápi Haláp-hegyen, bazalt hólyagüregeiben. A minta még 1986-ban került a miskolci Herman Ottó Múzeum gyűjteményébe, egy kőfaragótól vásárolta Szakáll Sándor. A Sajó István (MTA Központi Kémiai Kutatóintézet, Budapest) által elvégzett röntgenpordiffrakciós vizsgálat alapján a gömbökben gobbinsittal szoros összenövésben okenit található. Az elvégzett SEM/EDS vizsgálat alátámasztja az előbbi meghatározást.
Klinohumit (Mg,Fe)9(F,OH)2(SiO4)4; monoklin
Mézsárga vagy sárgásbarna, üvegfényű, 1–3 mm-t elérő, xenomorf vagy hipidiomorf kristályok formájában találták egy, a dunavarsányi pleisztocén kavicsösszletben elhelyezkedő nagy márványtömbben. Az első és eddig egyetlen klinohumitot tartalmazó márványtömböt Józsa Sándor (ELTE Kőzettan-Geokémiai Tanszék, Budapest) gyűjtötte. Az optikai vizsgálatokat Török Kálmán és Józsa Sándor (ELTE Kőzettan-Geokémiai Tanszék) végezte. A humit-csoporton belüli fajbesorolást eldöntő, bizonyító erejű röntgenpordiffrakciós méréseket Sajó Istvánnak (MTA Központi Kémiai Kutatóintézet, Budapest) köszönhetjük.
Szerves ásványok
Hartit C20H34; triklin
Az edelényi barnakőszénben lévő, kalcedonnal kitöltött repedésekben ritkán előforduló, 1-2 cm-es méretet elérő, sötétbarna gyanták fő ásványi komponenseként határozták meg. A példányt 1985-ben gyűjtötte az Edelényi-akna meddőhányóján Lévai Zsolt és Szakáll Sándor. Norbert Vavra professzor (Bécsi Egyetem) gázkromatográfiás és tömegspektrométeres vizsgálattal bizonyította jelenlétét.
