Magyarországon 2003-ban kimutatott új ásványok

Geoda, 2003/1. szám, 10-13. oldal

Nakareniobszit-(Ce) Na₃Ca₃(Ce, La)(Nb, Ti)(Si₂O₇)₂OF₃ monoklin

Maximum 0,15 mm hosszúságú és 0,01 mm szélességű szemcsékként vagy prizmás termetű kristályokként jelenik meg a hosszúhetényi Köves-tető fonolitjában. Elektronmikroszondás elemzéssel határozta meg Nagy Géza (MTA Geokémiai Kutatólaboratórium).

 

Woodhouseit CaAl₃(PO₄)(SO₄)(OH)₆ trigonális

A Velencei-hegység keleti részén, a Templom- és Nyíri-hegy erős hidrotermás elváltozást, (kovásodást, agyagásványosodást, alunitosodást) szenvedett képződményeiben, alunittal szoros együttesben mutatták ki.

A két generációban megjelenő woodhouseit egyrészt alunitban, másrészt alunit közvetlen környezetében jelenik meg maximum 0,1–0,2 mm-es szemcsék vagy kockához közelálló romboéderek formájában. Bajnóczi Bernadett és Nagy Géza (MTA Geokémiai Kutatólaboratórium, Budapest) mutatták ki elektronmikroszondás elemzéssel.

Nos, akkor hogyan tovább?

Már néhány éve megfigyelhető az, hogy új ásványaink mérete csökkenő tendenciát mutat. Ez nem meglepő, hiszen egyre ritkább ásványokat mutatunk ki, melyek világviszonylatban is általában kis méretekben ismertek. Ezek korrekt meghatározásához jobb mintapreparálás, a műszeres vizsgálatokhoz jobb minta-előkészítés, a szerkezetvizsgálatokhoz és kémiai elemzésekhez több idő, végül jobb berendezések szükségesek.

Az utóbbi 15 évben a Herman Ottó Múzeum Ásványtára koordinálásával folyó topografikus ásványtani kutatások jelenleg – éppen a fentiek miatt – átmeneti helyzetbe kerültek. Hiszen azt mindenki tudja, hogy a konkrét műszeres vizsgálatok soha nem az Ásványtárban történtek. Mindig más és más intézetek kutatói végezték a méréseket (sokszor persze aktív közreműködésünkkel), magunk a minták előkészítését, a mérési eredmények interpretálását és a kiegészítő vizsgálatokat végeztük el. Mivel a mérések – az esetek nagy részében – tulajdonképpen szívességből készültek, előbb-utóbb várható volt, hogy azt a ritmust, amit a gyűjtők diktáltak az összegyűjtött nagy anyagmennyiséggel, nem tudjuk ebben a formában a tudományos feldolgozással követni. Különösen nem tartott lépést a tudományos feldolgozás olyan fajok esetén, melyeket már hazai műszerekkel nem is tudtunk vizsgálni a megfelelő szinten.

Két kiút látszott: egyik, hogy olyan nagyságú kutatási pénzeket pályázzunk, melyek segítségével már nem kell szívességi alapon vizsgálatokat végeztetni. Másik, hogy olyan műszereket vásároljunk, melyekkel a vizsgálatok megfelelő szinten elvégezhetők. Ez a két út azonban egy magyarországi, ráadásul vidéki múzeum esetében – minden próbálkozásunk ellenére – járhatatlannak bizonyult. Ekkor adódott egy másik út, melynek gyümölcsei azonban nagyon lassan érnek be. A Miskolci Egyetem Ásvány- és Kőzettani Tanszékén, a tanári karban, ugyanis éppen ezekben az években egy generációs váltás zajlik. Ennek keretében kerültem jómagam is, először részmunkaidőben, másfél éve pedig teljes munkaidőben az egyetemre (részmunkaidőben megmaradtam az Ásványtárban). A Műszaki Földtudományi Kar vezetése (ahová az Ásvány- és Kőzettani Tanszék tartozik) arról biztosított, hogy minden segítséget megadnak ahhoz, hogy a tanszék mind személyi állományában, mind műszerezettségében megújuljon. Úgy hisszük, hogy az egyetemi tanszéken nagyságrendekkel nagyobb az esélyünk, hogy megfelelő kutatási feltételeket teremtsünk.

Nos, erről a változásokról szeretnék néhány mondattal beszámolni. A tanszéken beszerzésre került egy JEOL JXA-8600 típusú elektronmikroszonda, mely nem új készülék, de még mindig a legmodernebb műszer széles e hazában (lásd a fotóját). Ezzel a készülékkel, a megfelelő betanulás után valóban készülhetnek olyan kémiai elemzések, melyek remélhetően sokkal nagyobb léptékben fogják növelni új ásványaink számát. A műszerhez a személyi feltételek megoldódni látszanak, hiszen – egyelőre – részmunkaidőben egy ELTE-n végzett kutatónak az a fő feladata, hogy a készüléken megfelelő kutatómunka történjen. Mivel a jó elemzésekhez kiváló preparátumokra van szükség, a tanszék csiszoló-laboratóriumát is sikerült modernizálni, a csiszolás műveletét pedig két személy elsajátította. Tehát az ásványtani alapvizsgálatok egyike, a jó kémiai elemzés lehetősége a megvalósulás periódusában van. A másik ásványtani alapvizsgálattal, a röntgen-diffrakciós analízissel még nem állunk ilyen jól, habár a személyi feltétel megvan egy tanszéki fiatal kutató, illetve az Ásványtár részéről Fehér Béla (Gandolfi-kamerás vizsgálatok) személyében, azonban a rendelkezésünkre álló röntgendiffraktométer felújításra szorul. Új készülék beszerzésére rövid távon nincs esélyünk, ezért a készülék modernizálása – illetve egy ennél fiatalabb készülék beszerzése – a lehetséges kiút számunkra.

A további, kiegészítő vizsgálatokról: folyamatban van egy új derivatográf beszerzése, és a termoanalitikai laboratórium kialakítása. Új digitális fényképezőgéppel és kamerákkal már megoldott a binokuláris mikroszkópi, az ásványtani mikroszkópi és az ércmikroszkópi felvételek készítése. Működőképes készülékkel rendelkezik a tanszék atomabszorpciós laboratóriuma is. A műszerezettségben történt (vagy tervezett) modernizációs törekvések, a személyi változások – melybe beleértem azt is, hogy az Ásványtár egy részmunkaidős, az ELTE-n éppen a diplomamunkáját készítő kutatóval lett erősebb – reményt ad arra nézve, hogy Miskolcon az ásványtani kutatások új dimenzióba léphetnek. Helyben elvégezhetők lesznek olyan vizsgálatok, melyeket eddig máshol készítettek számunkra.

Ezzel a felállással van esélyünk lépést tartani a gyűjtők által begyűjtött minták tudományos feldolgozásában. Tessék tehát bátran gyűjteni, a gyűjtött mintákat előválogatni, az érdekesebb fázisokból sorozatokat készíteni és nagyon remélem, hogy 2004-től ezekről már gyorsabban készülhetnek a végső határozáshoz szükséges műszeres vizsgálatok, itt Miskolcon.

Szakáll Sándor