Magyarországon 2001-ben meghatározott ásványok

Geoda, 2001/3. szám, 20-23. oldal

Ebben az évben a hazánkból kimutatott ásványok száma meghaladja az 500-at. Tovább folytatódik az a tendencia, hogy alapvetően a kis méretekben van keresnivalónk. Kivételek persze mindig lesznek, mert az ásványrendszertan kisebb-nagyobb változásai – mint az apofillit-név csoportnévként való használata (melyben eddig három fajt ismerünk) – is eredményezhetnek további “új fajokat”. És persze még több esélyünk lenne újabb és újabb fajokra, ha végre itthon is tudnánk nagy számban és jó minőségben kvantitatív elektron-mikroszondás elemzéseket készíteni ÁSVÁNYOKRÓL (röntgendiffrakciós felvételeket szerencsére már 0,5 mm körüli szemcsékről is tudunk), mert, mint az alábbiak mutatják, némiképp elővizsgált mintáink külföldi laboratóriumokban történő mikroszondás elemzése számos esetben szolgáltat új adatokat. Ha ez a helyzet belátható időn belül nem változik meg, akkor újra az a helyzet áll elő, miként a 19. században, hogy legritkább ásványainkat, ásványtársulásainkat külföldi kutatók fogják leírni a nemzetközi szaklapokban – némi magyar asszisztálással. De hát ez a polémia messze túlvezet minerofil körünk keretein...

Acélszürke, 0,1–0,4 mm-es szemcséi tűs-szálas boulangerit társaságában a galenites ércben ritkán jelennek meg a rudabányai ércesedés Polyánka és Andrássy II. bányarészeiben (1. ábra). A kvantitatív mikroszondás elemzést Peter C. Jones (Carleton Egyetem, Ottawa, Kanada) végezte.

A Gyöngyössolymos melletti Nyírjes területén 1998-ban előkerült Bi-telluridos ércindikáció mintáinak mikroszondás elemzése során nyert kimutatást. A szulfidok között domináns tetradimit és tellurobizmutit társaságában jelenik meg, azoktól azonban sem makroszkóposan, sem fénymikroszkópban nem különböztethető meg. A kvantitatív mikroszondás elemzés Dan Topa (Salzburgi Egyetem, Ausztria) munkája.

Sötétvörös, gyémántfényű, 0,1–0,5 mm-t elérő bekérgezések és filmszerű bevonatok formájában igen ritkán jelenik meg a rudabányai ércesedés Polyánka bányarészének galenites ércében, szálas antimonitkristályok környezetében, illetve az azt kísérő baritkristályokon. A bekérgezések pásztázó elektronmikroszkópos felvételek szerint sokszor 10–30 ľm-es, sima vagy lyuggatott felületű gömbökből állnak. Az ásvány röntgenamorf, amit röntgen-pordiffrakciós felvétellel Fehér Béla (Herman Ottó Múzeum) igazolt, a félkvantitatív mikroszondás elemzést Kovács Árpád (Miskolci Egyetem) végezte.

Néhány %-os mennyiségben mutatták ki az Apajpuszta melletti fehér, porózus sziksós kivirágzásokban, illit és kalcit társaságában. A röntgen-pordiffrakciós felvételt Kovács-Pálffy Péter (Magyar Állami Földtani Intézet) készítette.

Hófehér, selyemfényű, porózus, vagy olykor lisztfinomságú laza bekér-gezései finom szemcsés gipsszel és halványsárga, porszerű slavíkittel szorosan összenőve a rudabányai érctelep Andrássy I. bányarészének egyes feltárásaiban jelennek meg, a jelenkori kiválások között. A röntgen-pordiffrakciós felvételt Margiticsné Sipőtz Éva (MOL Rt.), a félkvantitatív mikroszondás elemzést Kovács Árpád készítette.

Színtelen és sárgászöld, 0,5 mm-t elérő, léces termetű kristályai porózus limonit üregeiben ritkán fordulnak elő. A példány a rudabányai ércesedés egy ismeretlen feltárásából került elő az elmúlt években. A példány vizsgálatát (röntgen-pordiffrakciós és mikroszondás elemzés) Franz Brandstätter és Gerhard Niedermayr (Természettudományi Múzeum, Bécs) végezte.

Halványzöld, opálos fényű, 0,5–1 mm-t elérő gömbök és ezekből összeálló gömbös halmazok formájában jelenik meg a parádfürdői Etelka-külfejtés-ben. A mintát Fuxreiter András gyűjtötte. A röntgen-pordiffrakciós felvételt Margiticsné Sipőtz Éva (MOL Rt.), a kvantitatív mikroszondás elemzést Petr Sulovsky (Brnoi Egyetem, Csehország) készítette.

A polgárdi Szár-hegyen, a mészkő-kőfejtőben előforduló wollastonitos szkarn repedéseiből már jó ideje ismertek apofillitkristályok. A fajbesoroláshoz szükséges elektron-mikroszondás elemzéseket Giovanna Vezzalini (Modenai Egyetem, Olaszország) készítette. Ezek alapján az itteni apofillit a hidroxiapofillit fajt képviseli.