Szulfidok
Berthierit - FeSb2S4, rombos
Sötét acélszürke, 1-3 mm-es rostos aggregátumok némi kékes és sárgás futtatási színnel galambszürke, tömör kovásodott telérdarab repedésében. A gyöngyösoroszi Károly-táró rekultivált hányóján találta Körmendy Regina (Budapest). Egyetlen szulfidos kísérője hintett pirit. Röntgen-pordiffrakciós vizsgálat (Kristály Ferenc, Miskolci Egyetem = ME) és EDS elemzés (Szakáll Sándor, ME) a meghatározás alapja. Berthieritet a mátraszentimrei ércesedésből Nagy & Barbácsi (1966) említett először, de állításukat nem támasztották alá vizsgálati adatokkal.
Cannizzarit - Pb8Bi10S23, monoklin
Ezüstszürke, 300-400 µm-t elérő nyúlt léces, tűs halmazok az arzenopirites-bizmutinos érc üregeiben bizmutinnal, bizmuttal és ritkán ingodittal (?) szoros összenövésben. A makroszkóposan arzenopirit és bizmutin finom összenövését mutató minták a nagybörzsönyi Alsó-Rózsa-táró hányóján kerültek elő. A mintákat Tóth László (Velence) bocsátotta vizsgálatra. Mikroszondás elemzéssel (Zajzon Norbert, ME) és röntgen-pordiffrakciós vizsgálattal (Kristály Ferenc, ME) lett meghatározva. A kvantitatív kémiai elemzések szerint 0,1–1,3% közötti szelént és 0,1–0,3% közötti tellúrt tartalmaz. A cannizzarit tágabb környezetében arany és jonassonit is megjelenik 20-40 µm-es fészkek formájában.
Hawleyit - CdS, köbös
Legalább 20 éve, hogy a parádsasvári Béke-táróból származó citromsárga, porszerű kadmium-szulfidot is tartalmazó képződményekben Sztyepanov moszkvai ásványgyűjtő közreműködésével az ottani Ferszman Múzeumban hawleyitet mutattak ki. Erre az információra hivatkozva ezt az adatot Várhegyi (1999) publikálta. Tekintettel azonban arra, hogy sosem láttuk a vizsgálati adatsort, illetve az időközben elvégzett műszeres vizsgálatokkal nem tudtunk reprodukálni hawleyitre jellemző adatokat, az információt kérdőjelesnek tartottuk. Újabban Gandolfi-kamerával történt röntgen-pordiffrakciós felvétel kiértékelésével a sárga porszerű kiválások hawleyit és greenockit keverékének tarthatók, melyben a hawleyit mennyisége több mint a greenockité. A felvételen emellett paligorszkit és kalcit volt megfigyelhető. Az anyagot időközben több alkalommal transzmissziós elektronmikroszkóppal is vizsgálták, ennek alapján megállapítást nyert, hogy mindkét szerkezeti típus – a köbös hawleyit és a hexagonális greenockit – jelen van a kiválásokban. Ráadásul az EDS elemzések azt bizonyították, hogy nemcsak a köbös és hexagonális kadmium-szulfid, hanem sokszor domináns módon a köbös és hexagonális cink-szulfid (szfalerit és wurtzit) is a komponense ennek az érdekes anyagnak. Ezek a kadmium- és cink-szulfidok roppant kicsiny, 0,05-1,5 µm-es, gömbszerű aggregátumokat alkotnak a paligorszkit-hálóval beszőtt kalcitkristályokon. A transzmissziós elektronmikroszkópos vizsgálatokat Dódony István és Pekker Péter (Bay Zoltán Közhasznú Nonprofit Kft. = BAY-NANO, Miskolc), a röntgen-pordiffrakciós vizsgálatot Fehér Béla (Herman Ottó Múzeum = HOM), a pásztázó elektronmikroszkópos felvételeket Zajzon Norbert (ME) végezték a miskolci Herman Ottó Múzeum egyik példányán.
Plagionit - Pb5Sb8S17, monoklin
Acélszürke, finom szálas halmazok enyhén vöröses futtatási színekkel, más Pb-Sb-(Ag-As)-szulfidokkal szoros összenövésben a Nadap melletti meleg-hegyi antimon-indikációból lettek kimutatva mikroszondás elemzéssel. A breccsás szövetű, kovás kőzetet sötétszürkére, lilásra színezik a kvarcba nőtt, finom kusza tűs szulfidos halmazok, melyek közül szabad szemmel csak a nagyobb (1–3 mm-es) prizmás kristályokként megjelenő antimonit ismerhető föl. Az összes többi szorosan összenőtt finom szálas szulfid sem szabad szemmel, sem ércmikroszkópban nem különböztethető meg egymástól biztonsággal. Meghatározásuk korrekt módon kvantitatív mikroszondás elemzéssel, sőt, ha több ólom-antimon-szulfidnak nagyon hasonló a kémiai összetétele, akkor plusz szerkezetvizsgálattal lehetséges. A plagionit meghatározása is együttes mikroszondás elemzéssel (Zajzon Norbert, ME) és röntgen-pordiffrakciós vizsgálattal (Kristály Ferenc, ME) történt. A vizsgált mintákat Tóth László (Velence) és Klaj Sándor (Pécs) bocsátották a kutatók rendelkezésére.
Zinkenit - Pb9Sb22S42, hexagonális
Breccsás szövetű, sötétszürkére színezett kvarcba nőtt, finom kusza tűs szulfidos halmazok egyik összetevője a nadapi Meleg-hegyről, közülük szabad szemmel csak a nagyobb (1–3 mm-es) prizmás kristályokként megjelenő antimonit ismerhető föl. Az összes többi finom szálas szulfid szabad szemmel (sőt optikai úton sem igazán) nem különböztethető meg egymástól. A zinkenit meghatározása mikroszondás elemzéssel (Zajzon Norbert, ME) és röntgen-pordiffrakciós vizsgálattal (Szakáll Sándor, ME) történt. A vizsgált mintákat Tóth László (Velence) és Klaj Sándor (Pécs) gyűjtötte.
Oxidok
Kasszit - CaTi2O4(OH)2, monoklin
Világosbarna vagy színtelen, áttetsző, 20-100 µm-es aggregátumok perovszkit átalakulásából képződött pirofánit-kristályokban a perkupai szerpentinitben. Ezekben a kasszitot szoros együttesben Mn-gazdag kasszit, brookit, anatáz és kalcit kísérheti. Röntgen-pordiffrakciós vizsgálattal (Fehér Béla, HOM) és mikroszondás elemzéssel (Zajzon Norbert, ME) lett meghatározva a Herman Ottó Múzeum egyik példányán.
Montroseit - (V3+, Fe2+, V4+)O(OH), rombos
Fekete, fénytelen, 5-10 µm-es léces termetű kristályai és legyezős halmazai goethittel összenőve koromfekete uraninites és pirithintéses érc repedéseiben jelennek meg. Ritkán került elő a kővágószőlősi uránérctelepből. A vizsgált mintát Klaj Sándor (Pécs) bocsátotta a kutatók rendelkezésére. Transzmissziós elektronmikroszkóppal (Pekker Péter, BAY-NANO) és EDS elemzéssel (Szakáll Sándor, ME) lett meghatározva. A kévés halmazokká csoportosuló, léces termetű kristályok nagyobb része vanádium-tartalmú goethit, de egyes zónákban vagy egyes csoportokban a vanádium mennyisége meghaladja a vasét. (A goethit és a montroseit szerkezetileg rokonok, csak a kation-pozícióban az előbbi esetében a vas, míg az utóbbi esetében a vanádium dominál.) A fekete, vanádium-tartalmú oxi-hidroxidok felszínén jellegzetes földes, penészzöld mállástermék figyelhető meg, mely egy rosszul kristályosodott urán-vanadát. Érdemes megemlíteni, hogy az oxidált érctípusokból először Vincze & Fazekas (1979) tett említést montroseitről, a paragenezis és az érc vanádium-tartalma alapján.
Szulfátok és Volframátok
Ammóniojarosit - (NH4)Fe3+3(SO4)2(OH)6, trigonális
Halványsárga, 30-50 µm-es romboéderek szoros összenövéssel laza, porózus bekérgezéseket alkotnak a Pécs-vasasi külfejtés lassan égő szulfátos anyagában. Röntgen-pordiffrakciós vizsgálattal (Kristály Ferenc, ME), EDS elemzéssel (Szakáll Sándor, ME), az ammónia pedig infravörös spektroszkópos módszerrel (Mihály Judith, MTA Kémiai Kutatóközpont, Budapest) lett kimutatva. Az anyagot Koller Gábor (Szentendre) bocsátotta a kutatók rendelkezésére.
Bianchit - (Zn, Fe)SO4 • 6H2O, monoklin
Színtelen vagy halványsárga, üvegfényű bekérgezései a mátraszentimrei Szent Imre-lejtakna 2. szintjének keleti csapásvágatában, a felhagyott vágatok falán kerültek elő. A mintákat Tóth Szabolcs (Recsk) gyűjtötte. Röntgen-pordiffrakciós vizsgálat (Kristály Ferenc, ME) és nedves kémiai elemzés (Bánhidi Olivér, ME) a meghatározás alapja. Levegőn hamar vizet veszít, és gunningittá alakul át.
Ferricopiapit - Fe3+2/3Fe3+4(SO4)6(OH)2 • 20H2O, triklin
Halványsárga, 50-100 µm-es táblás kristályok, melyek szoros összenövéssel laza bekérgezéseket alkotnak a Pécs-vasasi külfejtés lassan égő szulfátos anyagában. Röntgen-pordiffrakciós vizsgálattal (Kristály Ferenc, ME), EDS elemzéssel (Szakáll Sándor, ME), illetve nedves kémiai elemzéssel (Bartha András, MÁFI, Budapest) – itt a meghatározáshoz szükséges Fe2+- és Fe3+-tartalmat egyaránt mérték – lett meghatározva. Az anyagot Koller Gábor (Szentendre) bocsátotta a kutatók rendelkezésére.
Gunningit - ZnSO4 • H2O, monoklin
Fehér, fénytelen, finom szemcsés halmazok bianchit-bekérgezések felszínén, melyek a mátraszentimrei Szent Imre-lejtakna 2. szintjének keleti csapásvágatában, a felhagyott vágatok falán kerültek elő. Laboratóriumi környezetben a bianchit vízvesztéssel teljesen gunningittá alakulhat. A mintákat Tóth Szabolcs (Recsk) gyűjtötte. Röntgen-pordiffrakciós vizsgálat (Kristály Ferenc, ME) és nedves kémiai elemzés (Bánhidi Olivér, ME) a meghatározás alapja.
Mikasait - (Fe3+,Al)2(SO4)3, trigonális
Narancssárga vagy világosbarna bekérgezések, filmszerű bevonatok gyakran sabieittel társulva anhidriten és godovikoviton, ritkán tschermigiten a Pécs-vasasi szénbánya külfejtés lassan égő hányójáról. A röntgen-pordiffrakciós vizsgálatot Kónya Péter (MÁFI, Budapest), a félkvantitatív kémiai elemzést (EDS) Szakáll Sándor (ME) végezte. A vizsgált mintát Koller Gábor (Szentendre) gyűjtötte.
Stolzit - PbWO4, tetragonális
Eddig egyetlen halványsárga, üvegfényű, 0,4 mm-es táblás kristály formájában került elő a nagybörzsönyi Rózsa-hegy csúcsához közeli egyik természetes feltárásból, kovásodott kőzet üregéből. A kvarcon fenn-nőtt kristályt halványsárga, finom szemcsés beudantit/segnitit borítja. A vizsgált mintát Bódy Bence (Budapest) bocsátotta a kutatók rendelkezésére. A röntgen-pordiffrakciós vizsgálatot Fehér Béla (HOM), a félkvantitatív kémiai elemzést (EDS) Kristály Ferenc (ME) végezte.
Foszfátok és Arzenátok
Dufrénit - Ca0,5Fe2+Fe3+5(PO4)4(OH)6 • 2H2O, monoklin
Finom tűkből álló, 0,5-1,5 mm-es, olajzöld gömbös halmazok, a törési felületen koncentrikusan zöldesfekete sávokkal tarkítva. Esetenként a szorosan egymás mellett elhelyezkedő gömbök kibélelik az üregeket. A gyöngyössolymosi Cseternás-bérc keleti oldalán baritos, vasas telérkvarcit üregeiből került elő. A mintát Polgár László (Budapest) gyűjtötte. Kísérői: báriumfarmakosziderit (sárga, kocka alakú kristályok), kvarc, vas-oxidok és barit. Meghatározása röntgen-pordiffrakciós vizsgálattal (Fehér Béla, HOM) és EDS elemzéssel (Szakáll Sándor, ME) történt.
Mixit - BiCu6(AsO4)3(OH)6 • 3H2O, hexagonális
Halványzöld, 0,2-0,8 mm-es tűs kristályai sugaras vagy gömbös halmazokká, esetenként selyemfényű, nemezszerű aggregátumokká csoportosulnak. A nagybörzsönyi Rózsa-hegy csúcsához közel, másodlagos ásványokban gazdag, erősen kovásodott kőzet repedésében jelenik meg. A vizsgált mintát Bódy Bence (Budapest) gyűjtötte. Röntgen-pordiffrakciós vizsgálat (Fehér Béla, HOM) és EDS elemzés (Szakáll Sándor, ME) bizonyítja jelenlétét. Kísérői: kvarc, beudantit/segnitit és mimetezit.
