Magyarországon 1997-ben meghatározott ásványok

Geoda, 1997/3. szám, 4-7. oldal

Ebben az évben is “hoztuk a formánkat”, hiszen 13-el növekedett a “friss” hazai ásványfajok száma. Egyúttal van néhány tanulsága is a dolognak. Mindig problémázunk azon, hogy mennyire hatékonyak a MAMIT táborai. Létszám szempontjából lehet ezen meditálgatni, de – amint az alábbiak is mutatják – szakmailag nincs miért pironkodnunk. Ugyanis a leleteket tekintve mindegyik táborunk roppant hasznosnak bizonyult!

Másik tanulság: már azt kezdjük hinni, hogy csak mm alatti ásvány-méretekben lehet újdonságokat találni, és lám, ez sem igaz, hiszen nézzük csak meg a wulfenitet (legnagyobb kristályai meghaladják az 1 cm-t). Ráadásul egy olyan lelőhelyen, melyről nem mondhatjuk, hogy a gyűjtők csak ritkán fordulnak meg benne. Tehát van mit találni, van hová menni, s menni is kell, ha találni szeretnénk még újabb ásványfajokat 1998-ban is.

Megjegyezzük, hogy a tatabányai széntelep Al-oxidos konkrécióiban a 40-es években Vadász Elemér már jelezte az alumohidrokalcit meglétét, azonban az akkori megfelelő műszeres vizsgálatok hiányában csak valószínűsíteni lehet hogy talán valóban alumohidrokalcitról lehetett szó (annál is inkább, mert minták abból az anyagból tudomásunk szerint sajnos nem maradtak fenn).

Nagy ritkaságként 0,5-1 mm-es, halványkék, sugaras-rostos halmazok, olykor gömbökké összeállva jelentek meg cerusszit, brochantit és malachit mellett az Adolf-bányarészen, Rudabányán. A Klaj S. által gyűjtött anyag műszeres vizsgálatát Andy Roberts (Ottawa, Kanada) illetve Kovács Árpád és Szakáll Sándor végezte.

Világosbarna bekérgezések és bevonatok formájában került elő a Pécs melletti Karolina-külfejtésben. A műszeres vizsgálatokat Kovács Attila, az ELTE geológus-hallgatója és Weiszburg Tamás végezte.

A 90-es évek elején, a mádi Bánya-oldal limnokvarcit feltárásában két arzenátásvány lett kimutatva, melyek közül az egyik bárium-tartalmú farmakoszideritnek lett elnevezve, annak ellenére, hogy a kálium helyett szinte csak báriumot tartalmazott. Az akkori nevezéktan azonban még nem ismerte el a báriumfarmakoszideritet önálló ásványnak. Az utóbbi évben azonban az IMA (Nemzetközi Ásványtani Szövetség) illetékes bizottsága elfogadta a német Kurt Walenta professzor által már évekkel ezelőtt új fajként leírt báriumfarmakoszideritet, így az elemzésünk szerint a mádi ásvány is annak minősül, nem pedig farmakoszideritnek.

(Azért farmakoszideritünk is marad, hiszen két lelőhelyen — Nagybörzsöny, Rózsa-hegy csúcsa és Gyöngyössolymos, Asztagkő, kvarcit-kőfejtő — is megtalálható a vizsgálatok szerint.)

Halványzöld, tömör tömegek (max. 4-6 cm nagyságig), illetve 1-3 mm vastag bekérgezések porcelánszerű töréssel, gyakran azuriterekkel keresztülszőve több mintában megjelentek Rudabányán, a Villanytető feltárásaiban. Az első cornubit-mintákat Éhik J. (Szuhogy) gyűjtötte évekkel ezelőtt. A műszeres vizsgálatokat Margiticsné Sipőcz Éva (MOL Rt.), Kovács Árpád (ME) Szakáll Sándorral együtt végezte.

Fehér, szürkésfehér, aprókristályos bevonatok, bekérgezések, melyek legtöbbször 10-30 ľ m-es termetű romboéderekből állanak, illetve kvarckristályokon elszórva különálló, jól fejlett romboéderek fordultak elő a Pátka, Szűzvári-malom ércesedésének kvarcos-fluoritos telérkitöltéseiben, legtöbbször barna piromorfit társaságában. A legelső mintákat Nagy T. gyűjtötte 1993-ban, de a MAMIT 1996-os pátkai táborában is megtaláltuk. Az első kinézésre elég jelentéktelen anyagból a pontos meghatározást az idén végezte el az ELTE Ásványtani Tanszékén Zajzon Norbert geológus- hallgató.

Halványzöldtől sárgászöldig terjedő színekben, finomrostos-sugaras, illetve gömbös halmazokat és bekérgezéseket alkot — a legnagyobbak 2-3 mm-esek — ritkán a dédestapolcsányi Rágyincs-völgy egyik foszfátos feltárásában. Az első mintákat Klaj S. gyűjtötte a MAMIT tavaszi upponyi-hegységi táborában. A műszeres vizsgálatokat Sajó István és Kovács Árpád Szakáll Sándorral együtt végezte.