A Minerofil Kiskönyvtár 3. kötete az ásvány-kristályok ma ismert maximális méretét tartalmazza. A hangsúlyt azonban nem a rekord-példányok ismertetésére helyezi, hanem azoknak az összefüggéseknek a bemutatására, melyek a természetben az anyagok feldúsulását és a nagy kristályok keletkezését meghatározzák.
A célnak megfelelően a kötet három fő részre tagolódik. Az 1. részben a kémiai elemek és az ipari alapanyagok relatív ritkaságának bemutatása található. A bemutatás segítségével párhuzamba állíthatjuk az alapanyagok és az ásványok ritkaságát meghatározó tényezőket; kiemelhetjük továbbá a közöttük meghúzódó alapvető különbségeket.
A 2. rész a kristályosodás alapelemeivel foglalkozik. Ezeknek bemutatása azért szükséges, hogy az olvasó érzékelhesse a természetben a nagy kristályok keletkezésének a feltételeit, és benyomást kaphasson arról, hogy egyes ásványok miért képződnek szabad szemmel is alig, vagy egyáltalán nem látható méretekben.
A 3. rész az egyes ásványoknak a világon eddig is-mert legnagyobb méretű kristályait sorakoztatja fel táblázatos formában. A táblázat összeállításának és használatának szabályairól az olvasó részletes útbaigazítást talál ennek a résznek a fejezeteiben. Aki pedig a sorok között szeret olvasni, a táblázat adatainak elemzésével sok, a könyvben ki nem fejtett további összefüggést tárhat fel. Annak érdekében, hogy a hosszú és sok adatot tartalmazó táblázat (tulajdonképpen 5 táblázat) ne szakítsa meg a könyv szövegének folyamatosságát, ezeket a szövegből kiemelve, a könyv végén találja meg az olvasó.
Eredetileg a magyar ásványok méretét is szerettem volna bemutatni, szembeállítva a hazai legnagyobb méretű példányokat a világ ismert rekorder kristályaival. Két ok térített el ettől a szándéktól. Az egyik, hogy a zsúfolt táblázatban külön rovatot (oszlopot) kellett volna erre a célra nyitni, mely zömében üresen maradt volna (a 3600 ismert ásványfajból eddig csak mintegy 400 lett azonosítva). A másik ok, hogy a hazai ásványok méretét csak konkrét mérés eredményeként tartom leközölhetőnek, nem pedig szubjektív bemondás és becslési adatok alapján. Ettől pedig, mind a nyilvános gyűjtemények, mind az amatőr ásványgyűjtők idegenkedtek.
Nagy kristályméretekben szerintem ugyanis jobban állunk, mint a fajok számának gyarapításában. Ez a szubjektív véleményem néhány konkrét adat alapján alakult ki. A világ legnagyobb fakolit-chabazit (vicinális iker) kristálya 1970-ben Dunabogdányról került elő: átmérője 150 mm. A hazai legnagyobb phillipsit-kristály (Sümegprága) 8 mm. A világ bizonyára legnagyobb mellit egykristályát pedig a csordakúti üzemirodában a 80-as évek közepén láttam és a kezemben tartottam (180 mm!). Vajon hova kerülhetett?
A hazai ismert fajok maximális méretű példányainak “ megmérettetése” tehát még hátralévő feladat. Az amatőr ásványgyűjtő azonban a saját példányait lemérheti, és a “világranglistát” bemutató táblázatban elvben el is helyezheti.
