uj-emblema
Levelezési cím: 1725 Pesterzsébet 1, Pf.: 254
Ásványbörzék
TáborokOn-line boltGeodaGalériaHírekE-mail
Nyitólap
Miért érdemes tagnak lenni?
Szervezeti felépítés
Belépési nyilatkozat...
"Lelőhely"
"Kalauz"
Alapszabály
Új hazai ásványfajok
Magyarországi ásványfajok
Adó 1 százalék
Linkek
Börzenaptár regisztráció
English version
Az oldalt készítette:
Kriska Ádám
Tárhely szolgáltatónk
tarhelylogo
Partnereink:

dentotal.hu

Magyarországon 1997-ben meghatározott ásványok

Geoda, 1997/3. szám, 4-7. oldal

 

Ebben az évben is “hoztuk a formánkat”, hiszen 13-el növekedett a “friss” hazai ásványfajok száma. Egyúttal van néhány tanulsága is a dolognak. Mindig problémázunk azon, hogy mennyire hatékonyak a MAMIT táborai. Létszám szempontjából lehet ezen meditálgatni, de – amint az alábbiak is mutatják – szakmailag nincs miért pironkodnunk. Ugyanis a leleteket tekintve mindegyik táborunk roppant hasznosnak bizonyult!

Másik tanulság: már azt kezdjük hinni, hogy csak mm alatti ásvány-méretekben lehet újdonságokat találni, és lám, ez sem igaz, hiszen nézzük csak meg a wulfenitet (legnagyobb kristályai meghaladják az 1 cm-t). Ráadásul egy olyan lelőhelyen, melyről nem mondhatjuk, hogy a gyűjtők csak ritkán fordulnak meg benne. Tehát van mit találni, van hová menni, s menni is kell, ha találni szeretnénk még újabb ásványfajokat 1998-ban is.

 

A SZULFIDOK KÖRÉBŐL

Ikunolit Bi4(S, Se)3

A cm-t elérő, ónfehér leveles halmazok – melyek legjobban a termésbizmutra hasonlítanak – a nagybörzsönyi Alsó-Rózsa-táró hányójáról kerültek elő több gyűjtő munkájának eredményeképpen az utóbbi években. A legelső hiteles ikunolit példányt 1993-ban gyűjtötte Oberländer Róbert (Budapest). A minta műszeres vizsgálatát Dódony István, Nagy Tibor és Weiszburg Tamás (ELTE), ill. Papp Gábor (MTM) végezte.

 

AZ OXIDOK KÖRÉBŐL

Birnessit Na4Mn14O27 9 H2O

Fekete, lilásfekete, max. 1-2 mm-es gömbök és bekérgezések formájában került elő az Esztramosról. Jellegzetes módon mindig a karbonáthidroxilapatitos mintákon található, az apatit közvetlen környezetében más mangán-oxidokkal együtt (ezektől az eddigi tapasztalatok alapján sztereomikroszkópban nem igazán lehet megkülönböztetni). A minták műszeres vizsgálatát Dódony István végezte, aki szerint egyes esztramosi mangán-oxid kiválások igen közel állnak a birnessithez.

 

A KARBONÁTOK KÖRÉBŐL

Alumohidrokalcit CaAl2(CO3)2(OH)4 3 H2O

1-2 mm-es hófehér gömbök, gömbös aggregátumok tűs-sugaras halmazokból felépülve, gipsz és aluminit társaságában igen ritkán fordultak elő a csordakúti széntelepben. A mintákat Klaj S. (Pécs) gyűjtötte, műszeres vizsgálatát Sajó István (Bay Z. Intézet), Kovács Árpád és Szakáll Sándor (ME) végezte.

Megjegyezzük, hogy a tatabányai széntelep Al-oxidos konkrécióiban a 40-es években Vadász Elemér már jelezte az alumohidrokalcit meglétét, azonban az akkori megfelelő műszeres vizsgálatok hiányában csak valószínűsíteni lehet hogy talán valóban alumohidrokalcitról lehetett szó (annál is inkább, mert minták abból az anyagból tudomásunk szerint sajnos nem maradtak fenn).

 

A SZULFÁTOK KÖRÉBŐL

Karbonátcianotrichit Cu4Al2(CO3, SO4)(OH)12 2 H2O

Nagy ritkaságként 0,5-1 mm-es, halványkék, sugaras-rostos halmazok, olykor gömbökké összeállva jelentek meg cerusszit, brochantit és malachit mellett az Adolf-bányarészen, Rudabányán. A Klaj S. által gyűjtött anyag műszeres vizsgálatát Andy Roberts (Ottawa, Kanada) illetve Kovács Árpád és Szakáll Sándor végezte.

 

Paracoquimbit Fe2(SO4)3 9 H2O

Világosbarna bekérgezések és bevonatok formájában került elő a Pécs melletti Karolina-külfejtésben. A műszeres vizsgálatokat Kovács Attila, az ELTE geológus-hallgatója és Weiszburg Tamás végezte.

 

Wulfenit PbMoO4

Az 1 cm-t elérő fehér, sárgásfehér, jól fejlett táblás kristályai a pátkai Szűzvári-malom bányatelephez közeli felszíni kibúvás kvarctelérének üregeiből kerültek elő cerusszit, bindheimit és más másodlagos ásványok tár-saságában. Az első minták a Nagy T. (Pilisborosjenő) által szervezett nyári gyűjtőút alkalmával kerültek elő. A műszeres meghatározásban Nagy Ti-bor, Weiszburg Tamás (ELTE) és Kovács Árpád (ME) vett részt.

 

A FOSZFÁTOK ÉS ARZENÁTOK KÖRÉBŐL

Báriumfarmakosziderit BaFe8(AsO4)6(OH)8 14 H2O

A 90-es évek elején, a mádi Bánya-oldal limnokvarcit feltárásában két arzenátásvány lett kimutatva, melyek közül az egyik bárium-tartalmú farmakoszideritnek lett elnevezve, annak ellenére, hogy a kálium helyett szinte csak báriumot tartalmazott. Az akkori nevezéktan azonban még nem ismerte el a báriumfarmakoszideritet önálló ásványnak. Az utóbbi évben azonban az IMA (Nemzetközi Ásványtani Szövetség) illetékes bizottsága elfogadta a német Kurt Walenta professzor által már évekkel ezelőtt új fajként leírt báriumfarmakoszideritet, így az elemzésünk szerint a mádi ásvány is annak minősül, nem pedig farmakoszideritnek.

(Azért farmakoszideritünk is marad, hiszen két lelőhelyen — Nagybörzsöny, Rózsa-hegy csúcsa és Gyöngyössolymos, Asztagkő, kvarcit-kőfejtő — is megtalálható a vizsgálatok szerint.)

 

Cornubit Cu5(AsO4)2(OH)4

Halványzöld, tömör tömegek (max. 4-6 cm nagyságig), illetve 1-3 mm vastag bekérgezések porcelánszerű töréssel, gyakran azuriterekkel keresztülszőve több mintában megjelentek Rudabányán, a Villanytető feltárásaiban. Az első cornubit-mintákat Éhik J. (Szuhogy) gyűjtötte évekkel ezelőtt. A műszeres vizsgálatokat Margiticsné Sipőcz Éva (MOL Rt.), Kovács Árpád (ME) Szakáll Sándorral együtt végezte.

 

Plumbogummit PbAl3(PO4)2(OH)5 H2O

Fehér, szürkésfehér, aprókristályos bevonatok, bekérgezések, melyek legtöbbször 10-30 µ m-es termetű romboéderekből állanak, illetve kvarckristályokon elszórva különálló, jól fejlett romboéderek fordultak elő a Pátka, Szűzvári-malom ércesedésének kvarcos-fluoritos telérkitöltéseiben, legtöbbször barna piromorfit társaságában. A legelső mintákat Nagy T. gyűjtötte 1993-ban, de a MAMIT 1996-os pátkai táborában is megtaláltuk. Az első kinézésre elég jelentéktelen anyagból a pontos meghatározást az idén végezte el az ELTE Ásványtani Tanszékén Zajzon Norbert geológus- hallgató.

 

Volborthit Cu3V2O7(OH)2 2 H2O

Halványzöldtől sárgászöldig terjedő színekben, finomrostos-sugaras, illetve gömbös halmazokat és bekérgezéseket alkot — a legnagyobbak 2-3 mm-esek — ritkán a dédestapolcsányi Rágyincs-völgy egyik foszfátos feltárásában. Az első mintákat Klaj S. gyűjtötte a MAMIT tavaszi upponyi-hegységi táborában. A műszeres vizsgálatokat Sajó István és Kovács Árpád Szakáll Sándorral együtt végezte.

 

A SZILIKÁTOK KÖRÉBŐL

Fluorapofillit KCa4Si8O20(F, OH) 8 H2O

A Lábár János (MTA) által hazai apofilliteken elvégzett kvantitatív kémiai elemzések (köztük a döntő fluor-tartalom) alapján az összes eddig elemzett apofillit-ásványunk (ezideig Recsk, Uzsa és Egerbakta lelőhelyekről) fluorapofillitnek bizonyultak.

 

Tacharanit Ca12Al2Si18O51 18 H2O

Fehér, 1-3 mm-es, vattaszerű halmazok halványsárga kalcitkristályokon és phillipsit társaságában az uzsai bazalt üregeiben. A Várhegyi Gy. által gyűjtött anyag műszeres vizsgálatát Sajó István és Kovács Árpád végezte.

 

Zeofillit Ca4Si3O8(OH, F)4 2 H2O

Fehér, 1-2 mm-es, táblás kristályok apofillittel szorosan összenőve az uzsai bazalt üregéből kerültek elő nagy ritkaságként. (Eddig egyetlen minta ismert Várhegyi Gy. gyűjtéséből.) A műszeres vizsgálatot (RTG-analízis) Giovanna Vezzalini (Modenai Egyetem, Olaszország) végezte.

 

Szakáll Sándor

 

Vissza az új hazai ásványfajok oldalra

Vissza a kezdőlaphoz